17. Rész.

                         Jason Karl
Vanessa elhívott az esküvőre. Annyira nem várom. Nem vagyok társaság kedvelő. Meg nagyon féltem, az ereje miatt, félek elveszíti a fejét. Nem gondoltam volna soha, de soha hogy ennyire fogom szeretni. Igaz már az elején éreztem hogy itt lessz valami. De még akkor sem. El kell mennem keresni valakit aki segít neki. Ugy döntöttem hogy az esküvő után elmegyek vissza Canadába, azon gondolkodom, őt vigyem e magammal. 
*Vanessa bejőn*
-Szia, szerelmem!-
-Szia, Jason!
-Hogy vagy?-
-Köszi jól, ma délután megyek ruhát venni. Esetleg.... elkísérnél?-Vanessa
-Figyelj, nem lehet. Tudod a hold..
Ne haragudj.-
-Nem, nem baj-Vanessa.
*Már el is ment csak egy pillanatra jött. Addig elmentem Roberttel vadászni. Közbe beszélgettünk. Aztán hazamentünk, és anyával beszéltem, és azt mondta vigyem Vanessát. Lehet hallgatnom kellene rá, lehet nem.

16. Rész. A varjú.

                         Vanessa Cylen
Nemtudom mit tegyek, hogyan irányítsam. Egyre nehezebb, de szerencsére itt van Jason, és segít. Ha nem lenne én már nemtudom mit kezdtem volna magammal. Én tényleg nem akartam bátani Angiet. Lehet nem ismerem annyira de tényleg nem akartam. Minden esetre hazajöttem gondolkodni. Mit tegyek, hogy próbálkozzak hogy ne tegyek kárt senkibe. Utána néztem egy picit mama régi könyveibe, és olyanokat láttam hogy még most sem tudom elhinni. Ha elég erős leszek halottakat és képes leszek fel éleszteni. És belehet férkőzni más elméjébe és irányítani a kellő személyt. Kicsit félek, de kíváncsi is vagyok nagyon. Holnap után megyek anyának az eggyik barátnőjének az esküvőjére persze, Jason lessz a kísérőm. Addig kezdenem kell valamit magammal. Kimentem az erdőbe, találkoztam egy sráccal, fogalmam sincs ki volt.
-Szia!-
-Szia!-köszönt vissza
-Háth te mi járatban?-
-Ezt énis kérdezhetem.-egy kis mosollyal válaszolva
-Jöttem olvasni.-
-Klassz nekem meg nyugira volt szükségem de megyek is.-Szólt
És válaszólni se volt időm mert egyből elment. Olvastam 1 órát, majd kimentem a temetőbe mamához. Ücsörögtem, nézelődtem, gondolkodtam. És egyszer csak a fáról felettem leesett egy halott varjú, elsőnek megijedtem majd közel mentem. Néztem és meg akartam fogni mikor csak ugy felrepűlt, pedig halott volt. És a szomszéd házból egy nő nézett engem az ablakból. Még most sem értem ki/mi lehetett, és mit akart, eggyáltalán mit nézett annyira, és az a varjú. Nem hagy nyugodni. Aztán elegem lett és elindultam haza. Útközben Lilyvel találkoztam, ment el, elbúcsúztunk majd elment. És énis végre hazaértem. Majd lefeküdtem és aludtam. Gondolván hogy holnap suli, és délután meg kellene venni a ruhát az esküvőre.

15. Rész. Képesség kibontakozás.

                     Jason Karl 
Éreztem valamit. Éreztem hogy idejöttek. Túl nagy felhajtást mutatott ahogy Lily, Robert, anya és énis idejöttünk. Nem kellett volna. Vanessát és magamat is nah meg a családomat is veszélybe sodortam. Mit tegyek? Mennyek el? Hagyjak itt mindent. Lehetetlen, ki kell találnom valamit. 
*Hazamentem, aludtam rá eggyett.*
Mikor felébredtem az unokanővérem kacajára voltam figyelmes. 
-Szia öcsike!-köszönt Angie
-Szia, Angie, hogy vagy? Háth te?-
-Áhh kössz jól vagyok. A Cylenek miatt jöttem!-mondta 
-Hogy.... kik?-
-A Cylenek! Megölték a testvéremet!-mondta figyelmesen
-De mégis kikre gondolsz?-
-Karol, James Cylenre, ők az eggyetlen család itt Londonba. -mondta idegesen
Egy röpke pillanatra el gondolkodtam, hisz, a Cylenek azok Vanessáék. 
-És..... Vanessa Cylennel mivan?-
-Ő a morczit a családban! Vigyázni kell vele, ő egy gyilkos!-mondta idegesen.
-Oké.-
Felidegeltem magam majd felhívtam Vannesát hogy azonnal jöjjön ide hozzánk. Le is jött. Köszönt, leült beszélgetett anyával, mikor megjelent Angie, akkor nem mondtam neki hogy Cylen, hanem csak annyit hogy ő Vannessa. Nagyon jól megismerték egymást. Majd mikor elment Vannessa közőltem vele hogy ő mégis ki volt. Angie ideges lett, nagyon is. 
-Te egy Cylennel vagy eggyütt? Még hozzá a legerősebbel?-kérdezte idegesen
-Figyelj, láthattad milyen!-
*majd pedig elsuhant és elment. *
Furcsának tünt, tudni kell a vérfarkasokról ha idegesek akkor bármire képesek, még arra is amire épp ésszel nem. 
Aztán utána mentem. Hallottam az erdőből furcsa zajokat, nemtudtam miaz, odamentem megnéztem.
Csak annyit láttam hogy Angie folytogassa Vanessát.
-Angie, engedd el!-
-Megőlte az öcsém!-mondta sírva
-Angie, engedd el! Mert ha nem!...-
Megfogta és földhöz vágta Vannessát. Én pedig egy hatalmas lendülettel átváltoztam és képes lettem volna megőlni. De Vannessa hátulról elkapta a nyakát és valami furcsát csinált vele. Csak annyit láttam hogy Vannessa és Angie szeme fekete lett és hirtelen az időjárás is megváltozott, egyre hevesebben fújt a szél. Majd pedig Vannessa és Angie is összeesett.
Gyorsan felhívtam Roberttet hogy segítsen hazavinni őket. Mikor hazavittük őket Angie egy 20 perc mulva felébredt, de azt se tudta mi tőrtént vele. Vannessa az 1 óra mulva kellt fel.
-Jason, mi történt velem?-kérdezte Vannessa réműlten
-Inkvizítor vagy!-
-Hogy mi?..-kérdezte zavartan
-Inkvizítor, a morczitok fő vezetőlye. Képesek érezni mások érzéseit és egy érintéssel rabszolgává tenni az embereket. A vérfarkasokra és a vámpírokra halálos-
-De ugye Anginek semmi baja?-kérdezte
-Nem emlékszik semmire a napjából, szerencsére nem vagy még olyan erős hogy végzetes legyen!-
-Figyelj Jason én nem akartam....-mondta Vannessa
-Semmi baj, szeretlek!-
-Énis!-mondta
Majd megcsókoltam, és vele aludtam.

14. Rész. Szerelem

              Vanessa Cylen 

Ma jönnek a nagyiék. Már régóta nem láttam. De Jason írt egy sms-t hogy találkozzunk. Belementem, hisz miért ne. Maximum lehozom hozzánk, végülis csak barátok vagyunk. 
A ligetben találkozunk, már készülődöm is.
*Találkozunk*
-Szia-
-Szia-mosolyogva köszönt Jason
-Figyelj, öhm, tudom megbeszéltük hogy sétálunk de, jön a nagyi, és lessz egy vacsora, és nem lenne esetleg. Szóval nem jönnél el hozzánk?-
-Háth persze! Csak, ma telihold lesz és... mennem kell, 6 óra fele. Nem baj?- kérdezte Jason zavartan
-Nem, nem baj. Örülök hogy eljössz. Nos, indulunk?-Kérdeztem 
-Jaja,-mondta zavartan
Egész uton zavart volt, bizonyára zavarta a telihold. Végülis megtudom érteni. 
*Megérkeztünk*
Bemutattam anyáéknak, Jasont. Jol fogadták. Anya kihozta a vacsorát. 
Jot ettünk, anyukámról jo tudni hogy nagyon jól főz.
Jason elköszönt anyáéktól. Aztán kikisértem. 
-Nah, nagyon vészes volt?-
-Nem, igazán kedves volt a nagyid, és az anyud is-mondta kedvesen.
-Már menned kellene, hisz nemsokára feljön a hold.-
Majd közel huzott magához és megcsókolt. Életemben ez volt az első csókom.
-És ezt miért kaptam?-
-Mert szeretlek!-mondta Jason
-Énis..-
-Neharagudj de már mennem kell. Kel a hold. Szia!
-Szia..-
Elsem hiszem hogy ő is szeret. Eddig még magamnak sem vallottam be. Hihetetlen. Szerelmes vagyok belé, nincs kétségem. Nem érdekel hogy vérfarkas, nem érdekel. Csak az hogy mióta megláttam, szeretem. 

13. Rész. Barátság?

                    Jason Karl
Ma Roberttel mentem iskolába. Vanessát láttam Lilyvel, nem nagyon örültem neki.
*Odamentem hozzájuk*
-Sziasztok, Vanessa gyere már, légyszives-mondtam kérlelve
-Jo megyek!-szólt Vanessa
*Kimentünk*
-Igen? Mit akarsz Jason?-kérdezte Vanessa
-Háth, olyan furcsa voltál valamelyik nap és.....-
*Belevág a szavamba*
-Ja, öhm, én sem tudom mi volt velem-válaszolt Vanessa
-Ja, oké. Én csak aggódtam érted.-
-Már 2m-es az orrod Jason!-nevetve mondta Vanessa
-Nah, most miért? Nem aggódhatok?-
-Van egy őrzővédő farkasom, hmm, azt hiszem menő lettem-mondta Vanessa
-Te mondtad nem én.-
*Becsöngettek*
Mentünk az órákra, szinte egésznap rá gondoltam. Kár hogy matekon külön csoportba vagyunk.
*Vége lett a sulinak*
Vanessa ment ebédelni, elkísértem.
-Jason, mióta vagy vérfarkas? Vannak többen is?-kérdezte Vanessa
*Egy percre gondolkodtam, hogy Lilyt és Robertet elmondjam-e, de hazudtam.*
-Ohh nem, nemtudok másról.-
-Ja, értem oké-felelt Vanessa
-Nah elmondod mi volt veled?-
-Ahj, te még mindíg itt tartasz Jason?Jo, ha elmondod, kinyírlak! Jo? Nah szóval, anyával beszélgettem, hamarosan 17 leszek, megkapom az erőm, amiről még én sem tudom hogy mi. És igen, ezt érzem, és egy kicsit furcsa voltam, neharagudj.-mondta Vanessa
*Egy percbe megállt bennem az erő, ő egy morczit lenne? Apámat is egy morczit ölte meg, a morczitok azok egy család faj, olyanok mint a vámpírok meg a vérfarkasok. Hihetetlen eddig azt hittem kettőnkközt én vagyok a fura de ezekszerint mindketten.*
-Szóval egy morczit vagy?-
-Igen,  énis tegnap tudtam meg. Kérlek ne mond el senkinek-mondta Vanessa
-Dehogy is. Soha nem árulnálak el, soha!-
-Köszönöm-szólt Vanessa
-Semmi, akkor mi most... Haverok vagyunk?-
-Olyasmi...-szólt Vanessa egy kissebb mosollyal
*felált majd elment*
Legalább már eljutottam vele valameddig.
Hisz annyit fáradoztam érte..

12. Rész. Változás

                       Vanessa Cylen
Furcsán érzem magam. Valami nem normális. Olyan mintha átváltoznék, ilyen bizsergő érzés.
*Anyához odamentem*
-Anya! Furán érzem magam!-mondtam félve
-Ohh drágám lehet beteg leszel!-mondta anya aggódóan
-De, nem anya, ez, ez más!-mondtam 
*Anya vett egy mély levegőt*
-Miaz anya?-kérdeztem kíváncsian
-El kell mondanom valamit, tudod a mi családunk, az nem, szóval nem átlagos. Tudtam egyszer rákerűl a sor. A mi családunkban nagyon, nagyon gazdagg a furcsa képességekben. Mikor gyerek voltál, akkor apád tudta hogy te leszel a következő, neked lessz képességed. De én nem hittem benned, drágám, te különleges vagy. Vigyánod kell, már pezseg benned az erő, 17 éves korodra meg lessz az erőd, 18 éves korodra már használnod kell. Ha nem használod akkor az életedbe is kerűlhet!-mondta anya
-Anya, én ezt, nem.... Szóval, miez? Mikor akartátok elmondani? Hmm? Kinek van a családba ereje? És mi?-kérdeztem kételkedve
-Mamád például, lássa és hallja a szellemeket, apád az gondolat olvasó, a nagynénéd az pedig tüzet képes idézni.-mondta
-Anya, de... Nekem mi lesz az erőm?-kérdeztem ilyedten
-Nemtudom! Ezt nem lehet tudni!-mondta anyu
-Oké, ezt fel kell dolgoznom-mondtam
*Kimentem az erdőbe* 
Sétálgattam, gondolkoztam. Hallgattam az erdő lágy ritmusát. A sok madár csicsergést. Az erdő mindíg lenyugtat, és segít megfeletkezni mindenről. 
*Itt van mellettem a nagynéném*
-Szia!-köszönt Lilla néném
-Szia figyelj ez zűrös nekem-mondtam
-Nah ezt figyeld!-mondta egy kis mosollyal tásulva
*Felállt majd megfogott egy falevelet és hírtelen fellángolt a keze, bámulatos volt, csak figyeltem és figyeltem ez gyönyörű volt*
-Azta. Ezt hogy csináltad?-kérdeztem lenyűgözve
-Csak érzem ahogy a képességem átjárja a testem. Próbáld meg!-mondta Lilla néném
-Ohh nem nem, majd, később-mondtam félve
-jojo, nem erőltetem, nah mennem kell, szia-köszönt el, Lilla néni
*Majd pedig haza mentem*
Lefeküdtem és gondolkodtam.

11. Rész. Furcsaságok.

                        Jason Karl
Amikor elment Vanessa kicsit ideges voltam. Hogy elmondja-e valakinek, vagy még rosszabb, mindenkinek. Nemtudom hogy jó döntés volt-e, de azt tudom hogy így nyugodtabb vagyok. 
-Lily! Te meg mit keresel itt?-kérdeztem flegmán
-Te, te teljesen megőrűltél? Te, bolond vagy? Hmm? Mi az hogy elmondod/megmutatod egy embernek, hogy te vérfarkas vagy? Hmm? Te te nem vagy normális. Ha ez kiderűl!-orditott Lily
*Szavába vágtam*
-És? Ez az én dolgom! Tudom hogy ő nem olyan titokba foglya tartani!-mondtam nyugodtan
-Öljük meg!-mondta lazán Lily
-Ennyi erővel téged is meg lehetne őlni!Nem, nem érsz hozzá világos? Hmm?-kérdeztem idegesen
-Jo, rendben. De ha mond valamit kinyirom.
*Majd elment*
Mikor hazamentem, elmondtam Robertnek hogy mi történt. Robert jól fogadta. Anya már kevésbé, de megbékélt.
*Másnap suli*
Vanessa ugy nézett a szemembe mintha egy senki lennék. Észre se vett. Persze furcsa módon Lily nem volt iskolába.
*Vége az iskolának*
Épp megyek haza mikor azt látom Vanessa veszekszik egy idős emberrel, gondolom az apjával. Sokat gondolkodtam hogy odamenjek-e, de gondoltam nem zavarok. Mikor láttam végeznek, Vanessával mentem haza.
-Elmondod valakinek?-kérdeztem kíváncsian
-Hinne nekem bárki is?-kérdezett vissza
-De te hiszel?-kérdeztem
-Igen, csak kicsit megrémiszt, de nem vészes.-mondta nyugodtan
-Oké, akkor mostmár érted?-kérdeztem
-Igen, persze, persze. Nah szia!-mondta elég lazán
Eléggé furcsa volt. Hisz ő nem ilyen, itt tutira van valami. Ki kell derítenem.

10. Rész. A titok már nem titok!

                       Vanessa Cylen 
Ma ismét Lilyvel mentem iskolába, bár még mindíg nem értem miért nem akarja Jason hogy Lilyvel legyek. Ugy döntöttem hogy amíg Jason nem mond semmit addig Lilyvel leszek. 
Egésznap Jason nézett, de az a tekintet, néha rémséget hozott rám.
Véget ért az iskola, mehettem haza. De ugy döntöttem hogy ma az erdő szélén megyek haza. Ha jobb idő van mindíg kimegyek az erdőbe olvasgatni.
*Jason jön*
-Szia, te mit keresel ilyenkor itt?-kérdezte Jason
-Szia, szeretek az erdőbe lenni. Másrészről pedig erre lakom, inkább azt kérdezném te mit keresel itt?-kérdeztem titokzatosan
-Háth én, én öhm. Mondanom kell valamit!Amit lehetsz nemfogsz megérteni.-mondta Jason egy kicsit furcsán
-Mondcsak!-feleltem kicsit félénken
-Vérfarkas vagyok!-mondta komoly tekintettel
*Elkezdtem röhögni*
-Jajj Jason, agyadra ment a sok film-mondtam még mindíg kacagva
*Jason vetkezik*
-Te, te meg mit csinálsz?-kérdeztem 
-Csak figyelj!-felelt Jason
És itt változott meg az életem, olyat láttam mint még soha! Jason, tényleg vérfarkas! De ugy értem, hogy, tényleg!
Átváltozott! Hirtelen azt sem tudtam hol vagyok, biztos csak álmodom ezt az egészet! Nemtudtam mit tenni csak futni, a vérfarkas vagy Jason, már azt se tudom hogy nevezzem elől. 

Mikor hazaértem nemtudtam mit tenni. Anya első kérdése az volt hogy miért rohanok erre csak ennyit válaszoltam:
-Áhh csak teszteltem magam hogy hány perc alatt futok haza-mondtam egy kis köhécseléssel
-Ahaa, értem drágám értem-mondta anya
Gyorsan lepakoltam, és neki ültem gondolkodni, hirtelen minden összefolyt. Minden, miért nem akart velem beszélni. Elsem hiszem. Ez olyan mint, mint egy álom. Ilyen nemlétezik. Mit tegyek? Arra gondoltam egyből hogy ezt senkisem tudhatja meg! Senki, ha kiderűl. Bele se gondolok. Csak titoban tartom és ugyteszek mintha megsem történt volna.

9. Rész. Döntés

                     Jason Karl
Vanessa fájó mondatai fájtak. De igaza van, teljes mértékben.
*Hazaindultam, találkoztam Lilyvel*
-Te meg mit akarsz?-kérdeztem tőlle mérgesen
-Te mondtad a suliban haggyalak, akkor most mért beszélsz hozzám? Hmm?-Lily kérdezte egy mosollyal, ami kicsitsem tünt barátságosnak
-Igen, Lily, én meg azt mondtam hagyd Vanessát!-mondtam Lilynek
-Mivan ennyire megkedvelted azt a kis fruskát?-kérdezte Lily
*Röhög*
-Takarodj! Nem érted hogy nem, és nem fogok visszamenni, akármennyire is járkálsz utánam!-Mondtam felhangon
-Jason, tudod hogy ugy is elérem a célom!Egyébként is, mit akarna tőlled? Semmit. Te egy vérfarkas vagy, ugy ahogy én vagy éppen Black haverod! Vissza kell jönnötök, ha nem segítetek, végünk!-mondta Lily
-Még átgondolom. De ha el is megyek, csak is segítek aztán jövök vissza. Megértetted? És, soha nem jöttök ide!-mondtam fenyegetően
-Gondold át!-mondta Lily
*Majd elment*
Visszakell mennem, muszály. Segítenem kell nekik, hisz egész életemet velük töltöttem,most hagyjam őket? Nem, még átgondolom.
*Hazaértem*
-Robert!-ordítottam fennhangon
-Megyek már Jason!-mondta Robert
-Jo!-mondtam szűkszavúan
*Jön Robert*
-Beszélhetnénk?-kérdeztem
-Persze Jason!-mondta Robert
-Vanessáról van szó, elakarom mondani neki holnap hogy, érezek iránta valamit-mondtam egy kissebb mosollyal
-Nah végre megjött az eszed!-mondta Robert egy kissebb nevetéssel társulva
-Jó ötlet?-kérdeztem félénken
-Jaja, a legjobb amit életedben tehetsz-Mondta Robert
*Elmentem vadászni*
*Hazajöttem*
-Anya, szerinted visszamennyek?-kérdeztem anyámtól
-Te tudod fiam, te életed!-mondta anyukám
-Apa vissza ment volna, ha élne?-Kérdeztem egy kissebb könnyel a szememben
-Apád? Neki mindíg is a falka volt az élete, ha az élete lett volna kockán akkor is ment volna, de fiam! Ha nem szeretnél akkor ne, ne tedd azt amit ő tett volna. Arra gondolj hogy a te szíved mit érez, és ha ez megvan akkor dönts.-mondta anya, bölcs szavain szokásosan
-Jojo anya!-mondtam mosollyal az arcomon
De az volt a legnagyobb gond, hogy jelenleg a szívemben csak is Vannessa élt. Igy dönteni nemtudtam.

8. Rész. Bűntudat

               Vanessa Cylen  
Ma nemvoltam iskolában. Ma van 1 éve hogy az öcsém meghalt. Ma sem tudják mi történt. Borzasztóan fájdalmas. Egyedűl vagyok nélküle, csak 11 éves volt. Ez az az eggyetlen dolog amit senkisem kerűlhet el, az pedig a halál. Ez az élet körforgása, ezt énsem kerűlhetem el. Az már más tény hogy valaki korán, vagy később huny el. De mindegy meddig él. A fájdalom az örökké marad.
*Este 8 óra van, gyujtottam egy gyertyát, majd pedig elaludtam.*
Felébredtem reggel, összekaptam magam majd elindultam az iskolába.
*Nekem jön véletlen egy lány*
-Ohh bocsánat ne haragudj-szólt hozzám a lány
-Semmi baj!-mondtam neki
-Tényleg nem akartam csak siettem, hogy hívnak?
-Vanessa, Vanessa Cylen. Téged?-kérdeztem egy kis mosollyal
-Lily Peterson! Öhm, hová mész?-kérdezte Lily
-Háth a Whitmore gimnáziumba, oda járok.-mondtam neki
-Tényleg? Nekem ma van az első napom!-mondta Lily
-Klassz, megyünk eggyütt?-kérdeztem tőlle
-Ahan, persze!-mondta örvendezve
*Beértünk az iskolába*
Persze egyből Jasont kerestem. Aki elég furcsán nézett.
*Ebéd szünet*
-Sziasztok-Köszönt Jason
-Szia-mondtam Jasonnek szűkszavuan
-Szia Jason!-mondta Lily
Kicsit csodálkoztam honnan tudja a nevét.
*Oda fordult Lilyhez: *
-Gyere csak egy picit légyszíves!-mondta Jason Lilynek eléggé határozottan.
Ekkor lettem biztos abban hogy ismerik egymást. Semmitsem hallottam.
*Visszajön Lily*
-Mit beszéltetek?-kérdeztem érdeklődöen
-Áhh semmit!-mondta Lily
Nem is kérdezősködtem, tudtam hogy nem nagyon akar válaszolni.
*Vége a tanításnak*
Bementem a könyvtárba, nézegettem könyveket. Nagyon megfogtak a farkasos könyvek. Le is ültem olvasgatni, mikor egyszercsak Jason jött felém.
-Öhm figyelj én.. -Jason belekezdett mondata
*Belevágtam a szavába*
-Nem te mondtad hogy haggyalak? Akkor? Minek jöttél?-mondtam utálatosan
-Figyelj nemszeretném ha Lilyvel nem beszélnél-mondta Jason
-Jason! Nekem, nincsennek barátaim, nincs senkim. Szükségem van barátra. Nagyon megkedveltem. Meg amugy is kivagy te hogy megmond nekem hogy mit tegyek?-mondtam feldultan
-Ha barátot akarsz itt vagyok én!-mondta dühösen
De, Jason. Tudod mindegy! Most elmegyek. Ne gyere utánam! Ez nekem sok!-mondtam neki
*Hazaindultam*
Közbe gondolkodtam, és miest kimondtam a számon ezeket az utálatos szavakat. Egyből bűntudatom lett.

7. Rész. Lily Peterson felbukkan

                    Jason Karl  
Tegnap otthagytam Vannesát. De tehetek bármit is? Semmit. Hiszen én egy vérfarkas vagyok. Ha lenne köztünk valami az is tele titkokkal. És a szerelmem előtt nem szeretnék titkolózni. Hiszen milyen kapcsolat az ami tele van hazugságokkal? Nagyon bántam az egészet. De inkább jobb ha elfelejtem. De már késő, késő hiszen válaszokat akar.
*Elindultam az iskolába Robert barátommal*
-Hé Jason! Nah mi volt este?-kérdezte Black izgatottan
-Otthagytam.-feleltem szűkszavuan
-Otthagytad?Te, figyelj, megártott a Londoni szél vagy mi?-kérdezte Black, egy kissebb gunyos mosollyal a végén
-Figyelj Robert, mit akarna tőllem? Hmm? Amikor esténként eltünök vagy furcsán viselkedem. Szerinted mit fog kérdezni? Első kérdése az lessz: Minden rendben? Hogy mondjam el neki hogy nem! Semmi sincs rendben! Hisz vérfarkas vagyok!-mondtam feldultan
-De Jason, nem gondoltál arra hogy esetleg elmondod neki?-Kérdezte Robert félénken
*Nem válaszoltam*
Majd bementünk az iskolába, de Vannessa nem jött.
-Hé, Robert, hol van Vanessa-kérdeztem idegesen
-Nemtudom Jason, lehet berágott amiért lekoptattad!
Ezen elgondolkodtam. Talán igaza  van Robertnek? Nemtudom. De lehet hogy tényleg megharagudott.
*Vége van az iskolának*
De ő sehol. Kezdtem fantáziálni hogy mivan vele.
Útközben találkoztam egy koldussal, a földön hevert. Ősz van. Hideg van már. *Adok neki egy kis pénzt.*
Adtam neki 8 Eurót. Ennyi volt nálam. Szépen megköszönte.
*Haza értem*
Lily Peterson itt van anyámmal.
-Sziasztok!
-Szia-mondta Lily
-Szia fiam-mondta anya egy kicsit zaklatottan.
-Miaz? Lily te mért vagy itt?-kérdeztem feldultan.
-Szükségünk van rátok! Egyedűl nem győzhetünk a vámpírok ellen. Jason, kellessz nekünk!-mondta kérlelve.
*Anya kimegy*
-A többiek küldtek?-kérdeztem haragtartóan
-Nem! Magamtól jöttem. A többiek haragudnak! Nagyon is! De viszont nem lássák hogy szükség van rátok!
-Lily, mennyj el! Nem megyünk vissza!-mondtam
-Ugy is visszajövök Jason!-mondta Lily egy gonosz mosollyal
*Majd elmegy*
Black pont akkor ért haza mikor Lily elment. Elmagyaráztam neki mi történt! Hátha kitudunk valamit találni!

6. Rész. Összezavarodás

                  Vanessa Cylen
Második órán vagyok, Jason az első órán nem jelent meg. Kezdek aggódni. Lehet rosszúl lett. 
* Ebéd szünet *
* * 6.óra
* * 7.óra
Jason sehol. Megyek haza, Végre megszabadultam. 
* Félúton vagyok *
Jason Ott Jön velem Szemben.
-Szia Vanessa! -köszönt aranyos szavakkal.
-Öhm, Szia Jason. Háth te? -szóltam kíváncsian.
-Beszélnem kell Veled! -mondta, elég komolyan.
-Öhm, és izé, és, mit szeretnél? -kérdeztem.
-Esetleg, ráérsz? Teázgatni, Vagy nemtudom.-kérdezte zavarosan.
-Persze! -mondtam Lelkesedve.
* Bementünk egy kávézóba *
-Nah és mit akarsz? -kérdeztem.
-Háth, csak beszélgetni akartam.-Mondta Jason.
-ja, mesélj magadról?! - Mondtam / utasítottam. 
-Háth, Vanessa. Biztos akarod? -Kérdezte Félénken.
-Persze! - * Csillant Fel a szemem *
-Háth, Oké, Canadából jöttem. 16 Éves vagyok ... (belevágtam a szavába)
-Öhm, én nem ezt akarom tudni! Magadról mesélj! -mondtam Jasonnek Egy kissebb mosollyal.
-Háth, Figyelj. Most mennem kell, ne haragudj. Ezt fejezzük be Jó? -mondta Jason zaklatottan.
De Jason! Mit Akarsz? Elhívsz, eltűnsz! Mégis, miez? Hmm? Válaszokat akarok. Most! -mondtam Feldultam.
* Jason elmegy *
Én Pedig, teljesen összevagyok zavarodva. Közeledik, Majd eltűnik. Istenem! Ha nem akar velem .. ahh miket is beszélek. Mit akarna tőllem? Semmit.Ő más mint én.
Haza ballagtam. Majd pedig gondolkodva lefeküdtem...

5. Rész. Átváltozás

                Jason Karl

El kellett mennem. Nem bírtam tovább. Érzem ahogy át kell változnom. Olyan mintha szét akarnák tépni a testem és közben égetnének. Ma telihold van. Muszály vámpírt ölnöm. Erre fele sok az átutazó vámpír. Nemtudok sokat, de azt biztosan tudom hogy ölnöm kell. Egyszerűen muszály. Vanessa, Vanessa, gyönyörű volt ma, lehet a hírtelen eltünésemmel megzavartam. De nem akarom bántani. Ezért inkább távolodom tőlle. Az lessz a legjobb, nem vagyok hozzá való, sajnos. Ember vérfarkassal? Áhh nem, félek hogy bántanám, lelkileg vagy testileg. Édes mind1. Csak ne bántsam.
Jason! Jol vagy?-kérdezte Robert barátom
Ja, jol vagyok Robert.-mondtam érdektelenűl.
-Éjfélkor indulunk! Tudok 3 vámpírrol akik átutaznak. Innen érzem a mocskos szagukat-mondta Robert, hatalmas bosszúvággyal.
-Ja, érzem énis.-mondtam félkezűen.
Majd pedig elmentem sétálni. Találkoztam Vanessával. Akivel csak köszöntünk egymásnak és kész. Biztosra veszem hogy haragszik illetve rosszul esett neki. Holnap mindenféleképpen beszélni akarok vele. Imádok sétálni, érzem a városi illatot. Nagyon hiányzik az erdő, a természet. És őszintén szólva a mámor is. Canadában sosem kellett rejtőzködnöm. Itt viszont minden eggyes lépésem egy álarc követi. Hiányzik a régi életem. Bárcsak lenne valaki aki megértene egy az egyben. De nem, sajnos nincs a családomon és Blacken kívűl senkim. Már kezd előbujni a hold. El kell mennem a határba. 
Robert már ott várt, farkas alakban. Gyorsan énis bundát váltottam. Majd irány gyilkolni. Sikerült megölni kettő vámpírt. Egy elmenekűlt. Gyilkos vörös szemével a szemembe nézett majd eltünt. 

4. Rész Jason eltünik

               Vanessa Cylen

Második nap az iskolában. Állítólag jön egy új fiu az iskolába és velünk fog egy osztályba járni. Kíváncsian várom. De még mindíg arra a szép mosolyú fiura gondolok a könyvtárból, Jasonre.
Most lessz az első óra, biológia. Épp undi békát fogunk boncolni.
*Biológia óra*
Már mindenki űl új személyt nem látok sehol.
*Valaki kopog*
-Igen, tessék bejönni!-szólt kedves de mégis parancsoló hangon Marshal tanárúr.
*Bejön Jason*
Mikor megláttam azt hittem valami álom. De nem, ez a valóság volt.
-Jo napot! Elnézést a késésért, nem nagyon vagyok jártas.- mondta Jason egy szép mosollyal.
-Rendben fiam ülj le!-szólt Marshal tanárúr.
Jason egy röpke pillanatra körűl nézett majd meglátott s mellém űlt.
Rám mosolygott kipakolt. De viszont mikor meglátta a békát valami nem volt normális a szemében. Kibujt az a titokzatosság. De vajon mi?
Egész órán furcsán viselkedett.
*Óra vége*
-Öhm, Jason minden rendben?-kérdeztem aggódóan
-Igen, igen Vanessa.-mondta Jason
*Ebéd szünet*
Jason ott ült valami sráccal. Ha egyedűl lett volna oda mentem volna. De így nem.
*Matek óra*
Jason sehol. Eltünt.
Én tettem valamit? Beszélnem kell vele.

3. Rész Találkozás

               Jason Karl  
Reggel van. Most érkeztünk meg Londonba. Ma nem megyek suliba, inkább körülnézek a városba meg összerámolok. 
-Robert! Ne a csajokat bámuld inkább pakolj.-szóltam hozzá parancsolóan.
-Jol van már Jason...-felelt Robert hanyagolóan.
-Hé Robert, láttam egy jó kis könyvesboltot. Benézünk?-kérdeztem kíváncsian.
-Persze, venni kellene egy jo kis farkasos könyvet.- mondta egy kacaj erelyével.
*Jason pedig egy mosollyal követve a mondatot.*
-Sziasztok!-szólt be Jason anyja, Karol. 
-Szia anya.-köszönt vissza Jason és Robert.
-Pakoltok fiuk?-Kérdezte anya.
-Igen pakolunk.-mondtam lehangolóan.
-Jolvan, hagyjátok. Majd én összepakolok.-Mondta kedvesen anyu.
* Jason, és Róbert egymásra néztek egy hatalmas mosollyal*
-Gyerünk fiuk!Mennyetek!De vigyázzatok. Ma teli hold!-mondta anya aggódóan.
-Igen tudjuk anya, érezzük.-feleltem vigyázatosan.
*Elmentem én és Róbert a könyvesboltba*
-Hello-köszöntünk izgatva.
Majd egy kedves kellemes hang szólt vissza.
-Sziasztok!Miben segíthetek?
Egy pillanatra ledermedtem, ilyen gyönyörű lányt még nem láttam. 
-Öhm, khm, háth mi csak, izé... Nézelődünk-szóltam zavarosan.
-Jolvan! Akkor nézelődjetek, ha segítség kell szólj nyugodtan. 
-Rendben-szóltam, majd egy kissebb mosoly társult szavamhoz.
Kiválasztott Robert egy könyvet, egy vérfarkasost. Bele olvastam, de egy kicsit sem volt igaz egy mondat sem ami le volt írva.
*Róbert megvette a könyvet, majd kiment az ajtón*
Én még nézelődtem. Aztán oda mentem a lányhoz. 
-Hogy hívnak?-kérdeztem mosolyogva.
-Vannessa. Téged?-kérdezte
-Jason, Jasonnek hívnak.-mondtam 
-Öhm, oké-mondta Vanessa.
-Öhm oké. Akkor, mentem is-mondtam félénken.
*Kint megvárt Robert, és hazamentünk*
Szép rend volt. Anya nemvolt otthon ezért gondolom elment boltba. Megfürödtem, aztán pedig Robert, majd elpakoltam. És lefeküdtem. A lányra gondolva. Vanessára.

2. Rész. Beilleszkedés

                   Vanessa Cylen
London utcáin sétálgatok. Szokásosan forog, sűrög minden. Érzem ahogy a szél sűvíti a hajam. Épp a Withmore sulinál vagyok. Ide fogok járni. Kicsit nehéz lesz. Nem ismerek senkit. De kibirom! Majd barátkozom. A szüleimmel 2 hónapja költöztünk ide, miután meghalt az öcsém. Új életet akartunk kezdeni. És nagyjából sikerült is. Anya vett egy könyvesboltot ahol jelenleg bármikor bemehetek ingyen könyvért ami fantasztikus mert imádok olvasni. Apám pedig orvos. 
Nah, haza is értem. 
-Szia anya!-szóltam hangosan és örvendező hangon.
-Szia drágám, hogy vagy?-Kérdezte anyukám kedves hangján.
-Szerinted hogy lennék? Ott hagytam a legjobb barátnőmet-mondtam lehangolva.
-Drágám, kérlek..-mondta anyukám szomoruan
*Bementem a szobámba
Megláttam mi vár rám. Még elkell pakolnom holnapra, ugyanis suli. Ezzel a lendülettel elpakoltam. Majd pedig elmentem fürödni. Aztán félve de elaludtam, félve a holnaptól..

1. Rész. Költözés

                 Jason Karl

Még mindíg emlékszem, még mindíg érzem ahogy a hideg mardossa az arcom. A falka tagok segíteni akartak, de ők nyertek, a vámpírok. Hideg rideg szőrnyetegek. Még ma is félünk, de vajon ki siet segítségünkre? Senki. A farkasok vérvonala haldoklik. Karl, Peterson, Style, Balck, ezek a falka családok maradtak. 2014-ben a csata után 1 évvel, a falka csoportok összefogtak a vámpírok ellen. A szüleim ezzel nem értettek eggyett. Ezért Canadából, Londonba költöztünk, a Whitmore középiskolába. Robert Black barátom jött a családommal. Ő is normális életet akart. A többiek árulónak néztek. A szüleim azt gondolták hogy 16 évesen inkább tanuljak, mint egy normális 16 éves fiu. De mindenki tudja hogy én sose leszek normális, és sose voltam.