Vanessa Cylen
Ma ismét Lilyvel mentem iskolába, bár még mindíg nem értem miért nem akarja Jason hogy Lilyvel legyek. Ugy döntöttem hogy amíg Jason nem mond semmit addig Lilyvel leszek.
Egésznap Jason nézett, de az a tekintet, néha rémséget hozott rám.
Véget ért az iskola, mehettem haza. De ugy döntöttem hogy ma az erdő szélén megyek haza. Ha jobb idő van mindíg kimegyek az erdőbe olvasgatni.
*Jason jön*
-Szia, te mit keresel ilyenkor itt?-kérdezte Jason
-Szia, szeretek az erdőbe lenni. Másrészről pedig erre lakom, inkább azt kérdezném te mit keresel itt?-kérdeztem titokzatosan
-Háth én, én öhm. Mondanom kell valamit!Amit lehetsz nemfogsz megérteni.-mondta Jason egy kicsit furcsán
-Mondcsak!-feleltem kicsit félénken
-Vérfarkas vagyok!-mondta komoly tekintettel
*Elkezdtem röhögni*
-Jajj Jason, agyadra ment a sok film-mondtam még mindíg kacagva
*Jason vetkezik*
-Te, te meg mit csinálsz?-kérdeztem
-Csak figyelj!-felelt Jason
És itt változott meg az életem, olyat láttam mint még soha! Jason, tényleg vérfarkas! De ugy értem, hogy, tényleg!
Átváltozott! Hirtelen azt sem tudtam hol vagyok, biztos csak álmodom ezt az egészet! Nemtudtam mit tenni csak futni, a vérfarkas vagy Jason, már azt se tudom hogy nevezzem elől.
Mikor hazaértem nemtudtam mit tenni. Anya első kérdése az volt hogy miért rohanok erre csak ennyit válaszoltam:
-Áhh csak teszteltem magam hogy hány perc alatt futok haza-mondtam egy kis köhécseléssel
-Ahaa, értem drágám értem-mondta anya
Gyorsan lepakoltam, és neki ültem gondolkodni, hirtelen minden összefolyt. Minden, miért nem akart velem beszélni. Elsem hiszem. Ez olyan mint, mint egy álom. Ilyen nemlétezik. Mit tegyek? Arra gondoltam egyből hogy ezt senkisem tudhatja meg! Senki, ha kiderűl. Bele se gondolok. Csak titoban tartom és ugyteszek mintha megsem történt volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése