Jason Karl
El kellett mennem. Nem bírtam tovább. Érzem ahogy át kell változnom. Olyan mintha szét akarnák tépni a testem és közben égetnének. Ma telihold van. Muszály vámpírt ölnöm. Erre fele sok az átutazó vámpír. Nemtudok sokat, de azt biztosan tudom hogy ölnöm kell. Egyszerűen muszály. Vanessa, Vanessa, gyönyörű volt ma, lehet a hírtelen eltünésemmel megzavartam. De nem akarom bántani. Ezért inkább távolodom tőlle. Az lessz a legjobb, nem vagyok hozzá való, sajnos. Ember vérfarkassal? Áhh nem, félek hogy bántanám, lelkileg vagy testileg. Édes mind1. Csak ne bántsam.
Jason! Jol vagy?-kérdezte Robert barátom
Ja, jol vagyok Robert.-mondtam érdektelenűl.
-Éjfélkor indulunk! Tudok 3 vámpírrol akik átutaznak. Innen érzem a mocskos szagukat-mondta Robert, hatalmas bosszúvággyal.
-Ja, érzem énis.-mondtam félkezűen.
Majd pedig elmentem sétálni. Találkoztam Vanessával. Akivel csak köszöntünk egymásnak és kész. Biztosra veszem hogy haragszik illetve rosszul esett neki. Holnap mindenféleképpen beszélni akarok vele. Imádok sétálni, érzem a városi illatot. Nagyon hiányzik az erdő, a természet. És őszintén szólva a mámor is. Canadában sosem kellett rejtőzködnöm. Itt viszont minden eggyes lépésem egy álarc követi. Hiányzik a régi életem. Bárcsak lenne valaki aki megértene egy az egyben. De nem, sajnos nincs a családomon és Blacken kívűl senkim. Már kezd előbujni a hold. El kell mennem a határba.
Robert már ott várt, farkas alakban. Gyorsan énis bundát váltottam. Majd irány gyilkolni. Sikerült megölni kettő vámpírt. Egy elmenekűlt. Gyilkos vörös szemével a szemembe nézett majd eltünt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése