8. Rész. Bűntudat

               Vanessa Cylen  
Ma nemvoltam iskolában. Ma van 1 éve hogy az öcsém meghalt. Ma sem tudják mi történt. Borzasztóan fájdalmas. Egyedűl vagyok nélküle, csak 11 éves volt. Ez az az eggyetlen dolog amit senkisem kerűlhet el, az pedig a halál. Ez az élet körforgása, ezt énsem kerűlhetem el. Az már más tény hogy valaki korán, vagy később huny el. De mindegy meddig él. A fájdalom az örökké marad.
*Este 8 óra van, gyujtottam egy gyertyát, majd pedig elaludtam.*
Felébredtem reggel, összekaptam magam majd elindultam az iskolába.
*Nekem jön véletlen egy lány*
-Ohh bocsánat ne haragudj-szólt hozzám a lány
-Semmi baj!-mondtam neki
-Tényleg nem akartam csak siettem, hogy hívnak?
-Vanessa, Vanessa Cylen. Téged?-kérdeztem egy kis mosollyal
-Lily Peterson! Öhm, hová mész?-kérdezte Lily
-Háth a Whitmore gimnáziumba, oda járok.-mondtam neki
-Tényleg? Nekem ma van az első napom!-mondta Lily
-Klassz, megyünk eggyütt?-kérdeztem tőlle
-Ahan, persze!-mondta örvendezve
*Beértünk az iskolába*
Persze egyből Jasont kerestem. Aki elég furcsán nézett.
*Ebéd szünet*
-Sziasztok-Köszönt Jason
-Szia-mondtam Jasonnek szűkszavuan
-Szia Jason!-mondta Lily
Kicsit csodálkoztam honnan tudja a nevét.
*Oda fordult Lilyhez: *
-Gyere csak egy picit légyszíves!-mondta Jason Lilynek eléggé határozottan.
Ekkor lettem biztos abban hogy ismerik egymást. Semmitsem hallottam.
*Visszajön Lily*
-Mit beszéltetek?-kérdeztem érdeklődöen
-Áhh semmit!-mondta Lily
Nem is kérdezősködtem, tudtam hogy nem nagyon akar válaszolni.
*Vége a tanításnak*
Bementem a könyvtárba, nézegettem könyveket. Nagyon megfogtak a farkasos könyvek. Le is ültem olvasgatni, mikor egyszercsak Jason jött felém.
-Öhm figyelj én.. -Jason belekezdett mondata
*Belevágtam a szavába*
-Nem te mondtad hogy haggyalak? Akkor? Minek jöttél?-mondtam utálatosan
-Figyelj nemszeretném ha Lilyvel nem beszélnél-mondta Jason
-Jason! Nekem, nincsennek barátaim, nincs senkim. Szükségem van barátra. Nagyon megkedveltem. Meg amugy is kivagy te hogy megmond nekem hogy mit tegyek?-mondtam feldultan
-Ha barátot akarsz itt vagyok én!-mondta dühösen
De, Jason. Tudod mindegy! Most elmegyek. Ne gyere utánam! Ez nekem sok!-mondtam neki
*Hazaindultam*
Közbe gondolkodtam, és miest kimondtam a számon ezeket az utálatos szavakat. Egyből bűntudatom lett.