13. Rész. Barátság?

                    Jason Karl
Ma Roberttel mentem iskolába. Vanessát láttam Lilyvel, nem nagyon örültem neki.
*Odamentem hozzájuk*
-Sziasztok, Vanessa gyere már, légyszives-mondtam kérlelve
-Jo megyek!-szólt Vanessa
*Kimentünk*
-Igen? Mit akarsz Jason?-kérdezte Vanessa
-Háth, olyan furcsa voltál valamelyik nap és.....-
*Belevág a szavamba*
-Ja, öhm, én sem tudom mi volt velem-válaszolt Vanessa
-Ja, oké. Én csak aggódtam érted.-
-Már 2m-es az orrod Jason!-nevetve mondta Vanessa
-Nah, most miért? Nem aggódhatok?-
-Van egy őrzővédő farkasom, hmm, azt hiszem menő lettem-mondta Vanessa
-Te mondtad nem én.-
*Becsöngettek*
Mentünk az órákra, szinte egésznap rá gondoltam. Kár hogy matekon külön csoportba vagyunk.
*Vége lett a sulinak*
Vanessa ment ebédelni, elkísértem.
-Jason, mióta vagy vérfarkas? Vannak többen is?-kérdezte Vanessa
*Egy percre gondolkodtam, hogy Lilyt és Robertet elmondjam-e, de hazudtam.*
-Ohh nem, nemtudok másról.-
-Ja, értem oké-felelt Vanessa
-Nah elmondod mi volt veled?-
-Ahj, te még mindíg itt tartasz Jason?Jo, ha elmondod, kinyírlak! Jo? Nah szóval, anyával beszélgettem, hamarosan 17 leszek, megkapom az erőm, amiről még én sem tudom hogy mi. És igen, ezt érzem, és egy kicsit furcsa voltam, neharagudj.-mondta Vanessa
*Egy percbe megállt bennem az erő, ő egy morczit lenne? Apámat is egy morczit ölte meg, a morczitok azok egy család faj, olyanok mint a vámpírok meg a vérfarkasok. Hihetetlen eddig azt hittem kettőnkközt én vagyok a fura de ezekszerint mindketten.*
-Szóval egy morczit vagy?-
-Igen,  énis tegnap tudtam meg. Kérlek ne mond el senkinek-mondta Vanessa
-Dehogy is. Soha nem árulnálak el, soha!-
-Köszönöm-szólt Vanessa
-Semmi, akkor mi most... Haverok vagyunk?-
-Olyasmi...-szólt Vanessa egy kissebb mosollyal
*felált majd elment*
Legalább már eljutottam vele valameddig.
Hisz annyit fáradoztam érte..