2016. április 25., hétfő

16. Rész. A varjú.

                         Vanessa Cylen
Nemtudom mit tegyek, hogyan irányítsam. Egyre nehezebb, de szerencsére itt van Jason, és segít. Ha nem lenne én már nemtudom mit kezdtem volna magammal. Én tényleg nem akartam bátani Angiet. Lehet nem ismerem annyira de tényleg nem akartam. Minden esetre hazajöttem gondolkodni. Mit tegyek, hogy próbálkozzak hogy ne tegyek kárt senkibe. Utána néztem egy picit mama régi könyveibe, és olyanokat láttam hogy még most sem tudom elhinni. Ha elég erős leszek halottakat és képes leszek fel éleszteni. És belehet férkőzni más elméjébe és irányítani a kellő személyt. Kicsit félek, de kíváncsi is vagyok nagyon. Holnap után megyek anyának az eggyik barátnőjének az esküvőjére persze, Jason lessz a kísérőm. Addig kezdenem kell valamit magammal. Kimentem az erdőbe, találkoztam egy sráccal, fogalmam sincs ki volt.
-Szia!-
-Szia!-köszönt vissza
-Háth te mi járatban?-
-Ezt énis kérdezhetem.-egy kis mosollyal válaszolva
-Jöttem olvasni.-
-Klassz nekem meg nyugira volt szükségem de megyek is.-Szólt
És válaszólni se volt időm mert egyből elment. Olvastam 1 órát, majd kimentem a temetőbe mamához. Ücsörögtem, nézelődtem, gondolkodtam. És egyszer csak a fáról felettem leesett egy halott varjú, elsőnek megijedtem majd közel mentem. Néztem és meg akartam fogni mikor csak ugy felrepűlt, pedig halott volt. És a szomszéd házból egy nő nézett engem az ablakból. Még most sem értem ki/mi lehetett, és mit akart, eggyáltalán mit nézett annyira, és az a varjú. Nem hagy nyugodni. Aztán elegem lett és elindultam haza. Útközben Lilyvel találkoztam, ment el, elbúcsúztunk majd elment. És énis végre hazaértem. Majd lefeküdtem és aludtam. Gondolván hogy holnap suli, és délután meg kellene venni a ruhát az esküvőre.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése