Vanessa Cylen
Furcsán érzem magam. Valami nem normális. Olyan mintha átváltoznék, ilyen bizsergő érzés.
*Anyához odamentem*
-Anya! Furán érzem magam!-mondtam félve
-Ohh drágám lehet beteg leszel!-mondta anya aggódóan
-De, nem anya, ez, ez más!-mondtam
*Anya vett egy mély levegőt*
-Miaz anya?-kérdeztem kíváncsian
-El kell mondanom valamit, tudod a mi családunk, az nem, szóval nem átlagos. Tudtam egyszer rákerűl a sor. A mi családunkban nagyon, nagyon gazdagg a furcsa képességekben. Mikor gyerek voltál, akkor apád tudta hogy te leszel a következő, neked lessz képességed. De én nem hittem benned, drágám, te különleges vagy. Vigyánod kell, már pezseg benned az erő, 17 éves korodra meg lessz az erőd, 18 éves korodra már használnod kell. Ha nem használod akkor az életedbe is kerűlhet!-mondta anya
-Anya, én ezt, nem.... Szóval, miez? Mikor akartátok elmondani? Hmm? Kinek van a családba ereje? És mi?-kérdeztem kételkedve
-Mamád például, lássa és hallja a szellemeket, apád az gondolat olvasó, a nagynénéd az pedig tüzet képes idézni.-mondta
-Anya, de... Nekem mi lesz az erőm?-kérdeztem ilyedten
-Nemtudom! Ezt nem lehet tudni!-mondta anyu
-Oké, ezt fel kell dolgoznom-mondtam
*Kimentem az erdőbe*
Sétálgattam, gondolkoztam. Hallgattam az erdő lágy ritmusát. A sok madár csicsergést. Az erdő mindíg lenyugtat, és segít megfeletkezni mindenről.
*Itt van mellettem a nagynéném*
-Szia!-köszönt Lilla néném
-Szia figyelj ez zűrös nekem-mondtam
-Nah ezt figyeld!-mondta egy kis mosollyal tásulva
*Felállt majd megfogott egy falevelet és hírtelen fellángolt a keze, bámulatos volt, csak figyeltem és figyeltem ez gyönyörű volt*
-Azta. Ezt hogy csináltad?-kérdeztem lenyűgözve
-Csak érzem ahogy a képességem átjárja a testem. Próbáld meg!-mondta Lilla néném
-Ohh nem nem, majd, később-mondtam félve
-jojo, nem erőltetem, nah mennem kell, szia-köszönt el, Lilla néni
*Majd pedig haza mentem*
Lefeküdtem és gondolkodtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése