2016. május 15., vasárnap

17. Rész.

                         Jason Karl
Vanessa elhívott az esküvőre. Annyira nem várom. Nem vagyok társaság kedvelő. Meg nagyon féltem, az ereje miatt, félek elveszíti a fejét. Nem gondoltam volna soha, de soha hogy ennyire fogom szeretni. Igaz már az elején éreztem hogy itt lessz valami. De még akkor sem. El kell mennem keresni valakit aki segít neki. Ugy döntöttem hogy az esküvő után elmegyek vissza Canadába, azon gondolkodom, őt vigyem e magammal. 
*Vanessa bejőn*
-Szia, szerelmem!-
-Szia, Jason!
-Hogy vagy?-
-Köszi jól, ma délután megyek ruhát venni. Esetleg.... elkísérnél?-Vanessa
-Figyelj, nem lehet. Tudod a hold..
Ne haragudj.-
-Nem, nem baj-Vanessa.
*Már el is ment csak egy pillanatra jött. Addig elmentem Roberttel vadászni. Közbe beszélgettünk. Aztán hazamentünk, és anyával beszéltem, és azt mondta vigyem Vanessát. Lehet hallgatnom kellene rá, lehet nem.


2016. április 25., hétfő

16. Rész. A varjú.

                         Vanessa Cylen
Nemtudom mit tegyek, hogyan irányítsam. Egyre nehezebb, de szerencsére itt van Jason, és segít. Ha nem lenne én már nemtudom mit kezdtem volna magammal. Én tényleg nem akartam bátani Angiet. Lehet nem ismerem annyira de tényleg nem akartam. Minden esetre hazajöttem gondolkodni. Mit tegyek, hogy próbálkozzak hogy ne tegyek kárt senkibe. Utána néztem egy picit mama régi könyveibe, és olyanokat láttam hogy még most sem tudom elhinni. Ha elég erős leszek halottakat és képes leszek fel éleszteni. És belehet férkőzni más elméjébe és irányítani a kellő személyt. Kicsit félek, de kíváncsi is vagyok nagyon. Holnap után megyek anyának az eggyik barátnőjének az esküvőjére persze, Jason lessz a kísérőm. Addig kezdenem kell valamit magammal. Kimentem az erdőbe, találkoztam egy sráccal, fogalmam sincs ki volt.
-Szia!-
-Szia!-köszönt vissza
-Háth te mi járatban?-
-Ezt énis kérdezhetem.-egy kis mosollyal válaszolva
-Jöttem olvasni.-
-Klassz nekem meg nyugira volt szükségem de megyek is.-Szólt
És válaszólni se volt időm mert egyből elment. Olvastam 1 órát, majd kimentem a temetőbe mamához. Ücsörögtem, nézelődtem, gondolkodtam. És egyszer csak a fáról felettem leesett egy halott varjú, elsőnek megijedtem majd közel mentem. Néztem és meg akartam fogni mikor csak ugy felrepűlt, pedig halott volt. És a szomszéd házból egy nő nézett engem az ablakból. Még most sem értem ki/mi lehetett, és mit akart, eggyáltalán mit nézett annyira, és az a varjú. Nem hagy nyugodni. Aztán elegem lett és elindultam haza. Útközben Lilyvel találkoztam, ment el, elbúcsúztunk majd elment. És énis végre hazaértem. Majd lefeküdtem és aludtam. Gondolván hogy holnap suli, és délután meg kellene venni a ruhát az esküvőre.

2016. április 18., hétfő

15. Rész. Képesség kibontakozás.

                     Jason Karl 
Éreztem valamit. Éreztem hogy idejöttek. Túl nagy felhajtást mutatott ahogy Lily, Robert, anya és énis idejöttünk. Nem kellett volna. Vanessát és magamat is nah meg a családomat is veszélybe sodortam. Mit tegyek? Mennyek el? Hagyjak itt mindent. Lehetetlen, ki kell találnom valamit. 
*Hazamentem, aludtam rá eggyett.*
Mikor felébredtem az unokanővérem kacajára voltam figyelmes. 
-Szia öcsike!-köszönt Angie
-Szia, Angie, hogy vagy? Háth te?-
-Áhh kössz jól vagyok. A Cylenek miatt jöttem!-mondta 
-Hogy.... kik?-
-A Cylenek! Megölték a testvéremet!-mondta figyelmesen
-De mégis kikre gondolsz?-
-Karol, James Cylenre, ők az eggyetlen család itt Londonba. -mondta idegesen
Egy röpke pillanatra el gondolkodtam, hisz, a Cylenek azok Vanessáék. 
-És..... Vanessa Cylennel mivan?-
-Ő a morczit a családban! Vigyázni kell vele, ő egy gyilkos!-mondta idegesen.
-Oké.-
Felidegeltem magam majd felhívtam Vannesát hogy azonnal jöjjön ide hozzánk. Le is jött. Köszönt, leült beszélgetett anyával, mikor megjelent Angie, akkor nem mondtam neki hogy Cylen, hanem csak annyit hogy ő Vannessa. Nagyon jól megismerték egymást. Majd mikor elment Vannessa közőltem vele hogy ő mégis ki volt. Angie ideges lett, nagyon is. 
-Te egy Cylennel vagy eggyütt? Még hozzá a legerősebbel?-kérdezte idegesen
-Figyelj, láthattad milyen!-
*majd pedig elsuhant és elment. *
Furcsának tünt, tudni kell a vérfarkasokról ha idegesek akkor bármire képesek, még arra is amire épp ésszel nem. 
Aztán utána mentem. Hallottam az erdőből furcsa zajokat, nemtudtam miaz, odamentem megnéztem.
Csak annyit láttam hogy Angie folytogassa Vanessát.
-Angie, engedd el!-
-Megőlte az öcsém!-mondta sírva
-Angie, engedd el! Mert ha nem!...-
Megfogta és földhöz vágta Vannessát. Én pedig egy hatalmas lendülettel átváltoztam és képes lettem volna megőlni. De Vannessa hátulról elkapta a nyakát és valami furcsát csinált vele. Csak annyit láttam hogy Vannessa és Angie szeme fekete lett és hirtelen az időjárás is megváltozott, egyre hevesebben fújt a szél. Majd pedig Vannessa és Angie is összeesett.
Gyorsan felhívtam Roberttet hogy segítsen hazavinni őket. Mikor hazavittük őket Angie egy 20 perc mulva felébredt, de azt se tudta mi tőrtént vele. Vannessa az 1 óra mulva kellt fel.
-Jason, mi történt velem?-kérdezte Vannessa réműlten
-Inkvizítor vagy!-
-Hogy mi?..-kérdezte zavartan
-Inkvizítor, a morczitok fő vezetőlye. Képesek érezni mások érzéseit és egy érintéssel rabszolgává tenni az embereket. A vérfarkasokra és a vámpírokra halálos-
-De ugye Anginek semmi baja?-kérdezte
-Nem emlékszik semmire a napjából, szerencsére nem vagy még olyan erős hogy végzetes legyen!-
-Figyelj Jason én nem akartam....-mondta Vannessa
-Semmi baj, szeretlek!-
-Énis!-mondta
Majd megcsókoltam, és vele aludtam.


2016. április 11., hétfő

14. Rész. Szerelem

              Vanessa Cylen 

Ma jönnek a nagyiék. Már régóta nem láttam. De Jason írt egy sms-t hogy találkozzunk. Belementem, hisz miért ne. Maximum lehozom hozzánk, végülis csak barátok vagyunk. 
A ligetben találkozunk, már készülődöm is.
*Találkozunk*
-Szia-
-Szia-mosolyogva köszönt Jason
-Figyelj, öhm, tudom megbeszéltük hogy sétálunk de, jön a nagyi, és lessz egy vacsora, és nem lenne esetleg. Szóval nem jönnél el hozzánk?-
-Háth persze! Csak, ma telihold lesz és... mennem kell, 6 óra fele. Nem baj?- kérdezte Jason zavartan
-Nem, nem baj. Örülök hogy eljössz. Nos, indulunk?-Kérdeztem 
-Jaja,-mondta zavartan
Egész uton zavart volt, bizonyára zavarta a telihold. Végülis megtudom érteni. 
*Megérkeztünk*
Bemutattam anyáéknak, Jasont. Jol fogadták. Anya kihozta a vacsorát. 
Jot ettünk, anyukámról jo tudni hogy nagyon jól főz.
Jason elköszönt anyáéktól. Aztán kikisértem. 
-Nah, nagyon vészes volt?-
-Nem, igazán kedves volt a nagyid, és az anyud is-mondta kedvesen.
-Már menned kellene, hisz nemsokára feljön a hold.-
Majd közel huzott magához és megcsókolt. Életemben ez volt az első csókom.
-És ezt miért kaptam?-
-Mert szeretlek!-mondta Jason
-Énis..-
-Neharagudj de már mennem kell. Kel a hold. Szia!
-Szia..-
Elsem hiszem hogy ő is szeret. Eddig még magamnak sem vallottam be. Hihetetlen. Szerelmes vagyok belé, nincs kétségem. Nem érdekel hogy vérfarkas, nem érdekel. Csak az hogy mióta megláttam, szeretem. 

2016. április 8., péntek

13. Rész. Barátság?

                    Jason Karl
Ma Roberttel mentem iskolába. Vanessát láttam Lilyvel, nem nagyon örültem neki.
*Odamentem hozzájuk*
-Sziasztok, Vanessa gyere már, légyszives-mondtam kérlelve
-Jo megyek!-szólt Vanessa
*Kimentünk*
-Igen? Mit akarsz Jason?-kérdezte Vanessa
-Háth, olyan furcsa voltál valamelyik nap és.....-
*Belevág a szavamba*
-Ja, öhm, én sem tudom mi volt velem-válaszolt Vanessa
-Ja, oké. Én csak aggódtam érted.-
-Már 2m-es az orrod Jason!-nevetve mondta Vanessa
-Nah, most miért? Nem aggódhatok?-
-Van egy őrzővédő farkasom, hmm, azt hiszem menő lettem-mondta Vanessa
-Te mondtad nem én.-
*Becsöngettek*
Mentünk az órákra, szinte egésznap rá gondoltam. Kár hogy matekon külön csoportba vagyunk.
*Vége lett a sulinak*
Vanessa ment ebédelni, elkísértem.
-Jason, mióta vagy vérfarkas? Vannak többen is?-kérdezte Vanessa
*Egy percre gondolkodtam, hogy Lilyt és Robertet elmondjam-e, de hazudtam.*
-Ohh nem, nemtudok másról.-
-Ja, értem oké-felelt Vanessa
-Nah elmondod mi volt veled?-
-Ahj, te még mindíg itt tartasz Jason?Jo, ha elmondod, kinyírlak! Jo? Nah szóval, anyával beszélgettem, hamarosan 17 leszek, megkapom az erőm, amiről még én sem tudom hogy mi. És igen, ezt érzem, és egy kicsit furcsa voltam, neharagudj.-mondta Vanessa
*Egy percbe megállt bennem az erő, ő egy morczit lenne? Apámat is egy morczit ölte meg, a morczitok azok egy család faj, olyanok mint a vámpírok meg a vérfarkasok. Hihetetlen eddig azt hittem kettőnkközt én vagyok a fura de ezekszerint mindketten.*
-Szóval egy morczit vagy?-
-Igen,  énis tegnap tudtam meg. Kérlek ne mond el senkinek-mondta Vanessa
-Dehogy is. Soha nem árulnálak el, soha!-
-Köszönöm-szólt Vanessa
-Semmi, akkor mi most... Haverok vagyunk?-
-Olyasmi...-szólt Vanessa egy kissebb mosollyal
*felált majd elment*
Legalább már eljutottam vele valameddig.
Hisz annyit fáradoztam érte..



2016. április 4., hétfő

12. Rész. Változás

                       Vanessa Cylen
Furcsán érzem magam. Valami nem normális. Olyan mintha átváltoznék, ilyen bizsergő érzés.
*Anyához odamentem*
-Anya! Furán érzem magam!-mondtam félve
-Ohh drágám lehet beteg leszel!-mondta anya aggódóan
-De, nem anya, ez, ez más!-mondtam 
*Anya vett egy mély levegőt*
-Miaz anya?-kérdeztem kíváncsian
-El kell mondanom valamit, tudod a mi családunk, az nem, szóval nem átlagos. Tudtam egyszer rákerűl a sor. A mi családunkban nagyon, nagyon gazdagg a furcsa képességekben. Mikor gyerek voltál, akkor apád tudta hogy te leszel a következő, neked lessz képességed. De én nem hittem benned, drágám, te különleges vagy. Vigyánod kell, már pezseg benned az erő, 17 éves korodra meg lessz az erőd, 18 éves korodra már használnod kell. Ha nem használod akkor az életedbe is kerűlhet!-mondta anya
-Anya, én ezt, nem.... Szóval, miez? Mikor akartátok elmondani? Hmm? Kinek van a családba ereje? És mi?-kérdeztem kételkedve
-Mamád például, lássa és hallja a szellemeket, apád az gondolat olvasó, a nagynénéd az pedig tüzet képes idézni.-mondta
-Anya, de... Nekem mi lesz az erőm?-kérdeztem ilyedten
-Nemtudom! Ezt nem lehet tudni!-mondta anyu
-Oké, ezt fel kell dolgoznom-mondtam
*Kimentem az erdőbe* 
Sétálgattam, gondolkoztam. Hallgattam az erdő lágy ritmusát. A sok madár csicsergést. Az erdő mindíg lenyugtat, és segít megfeletkezni mindenről. 
*Itt van mellettem a nagynéném*
-Szia!-köszönt Lilla néném
-Szia figyelj ez zűrös nekem-mondtam
-Nah ezt figyeld!-mondta egy kis mosollyal tásulva
*Felállt majd megfogott egy falevelet és hírtelen fellángolt a keze, bámulatos volt, csak figyeltem és figyeltem ez gyönyörű volt*
-Azta. Ezt hogy csináltad?-kérdeztem lenyűgözve
-Csak érzem ahogy a képességem átjárja a testem. Próbáld meg!-mondta Lilla néném
-Ohh nem nem, majd, később-mondtam félve
-jojo, nem erőltetem, nah mennem kell, szia-köszönt el, Lilla néni
*Majd pedig haza mentem*
Lefeküdtem és gondolkodtam.

2016. április 1., péntek

11. Rész. Furcsaságok.

                        Jason Karl
Amikor elment Vanessa kicsit ideges voltam. Hogy elmondja-e valakinek, vagy még rosszabb, mindenkinek. Nemtudom hogy jó döntés volt-e, de azt tudom hogy így nyugodtabb vagyok. 
-Lily! Te meg mit keresel itt?-kérdeztem flegmán
-Te, te teljesen megőrűltél? Te, bolond vagy? Hmm? Mi az hogy elmondod/megmutatod egy embernek, hogy te vérfarkas vagy? Hmm? Te te nem vagy normális. Ha ez kiderűl!-orditott Lily
*Szavába vágtam*
-És? Ez az én dolgom! Tudom hogy ő nem olyan titokba foglya tartani!-mondtam nyugodtan
-Öljük meg!-mondta lazán Lily
-Ennyi erővel téged is meg lehetne őlni!Nem, nem érsz hozzá világos? Hmm?-kérdeztem idegesen
-Jo, rendben. De ha mond valamit kinyirom.
*Majd elment*
Mikor hazamentem, elmondtam Robertnek hogy mi történt. Robert jól fogadta. Anya már kevésbé, de megbékélt.
*Másnap suli*
Vanessa ugy nézett a szemembe mintha egy senki lennék. Észre se vett. Persze furcsa módon Lily nem volt iskolába.
*Vége az iskolának*
Épp megyek haza mikor azt látom Vanessa veszekszik egy idős emberrel, gondolom az apjával. Sokat gondolkodtam hogy odamenjek-e, de gondoltam nem zavarok. Mikor láttam végeznek, Vanessával mentem haza.
-Elmondod valakinek?-kérdeztem kíváncsian
-Hinne nekem bárki is?-kérdezett vissza
-De te hiszel?-kérdeztem
-Igen, csak kicsit megrémiszt, de nem vészes.-mondta nyugodtan
-Oké, akkor mostmár érted?-kérdeztem
-Igen, persze, persze. Nah szia!-mondta elég lazán
Eléggé furcsa volt. Hisz ő nem ilyen, itt tutira van valami. Ki kell derítenem.